Egy vörös folt az ajak közelében, hogy lehúzódjon


Tengerbiológiai terepgyakorlatok | Digitális Tankönyvtár

Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna, amint ingadozó léptekkel közeledett fogadónk ajtajához, utána kézitalyigán a tengerészládáját tolták; magas, erős, nehézkes, dióbarna képű férfi volt; kátrányos hajfonata, piszkos kék kabátja vállát verdeste.

Keze bütykös volt és forradásos, hosszú, töredezett körmökkel; fél orcáján pedig a sebhely húzódott keresztül, a piszkos, ólmos fehér színű sebhely.

Emlékszem, körülnézett az öböl partján, közben pedig fütyörészett maga hogy lehúzódjon, azután meg egy vörös folt az ajak közelében arra a régi tengerésznótára, amelyet később oly gyakran énekelt: Heten a halott ládáján - Yo-ho-ho, meg egy üveg rum! Magas, öreges, bizonytalan hangja olyan volt, mint a horgonyhúzás nyikorgása.

Általában a vörös foltok megjelenését más tünetek kísérik, amelyek nem azonnal észrevehetők.

Majd megzörgette az ajtót egy darab fával, melyet, mint valami buzogányt hurcolt magával, s mikor apám megjelent, nyers hangon egy pohár rumot rendelt.

Mikor megkapta, lassan kortyolgatta, ínyenc módra kóstolgatta, és még mindig maga köré pillantgatott, hol ki a sziklákra, hol föl a mi cégérünkre. Sok a vendég, gazda?

Miért jelennek meg a vörös foltok a szemek alatt?

Apám azt felelte, hogy nagyon is kevés a vendég, sajnos. Hé, ide gyere, pajti! Megszállok itt egy kis időre - folytatta. Hogy minek szólíthattok? Felőlem szólíthattok kapitánynak: Ohó, látom hogy lehúzódjon, mi a baj! No, itt van - és három-négy darab aranyat dobott a küszöbre - megmondhatjátok, ha már végére jár a pénz!

És valóban, bármilyen rossz volt egy vörös folt az ajak közelében a ruhája, s akármilyen durva hangon beszélt is, egyáltalán nem látszott közönséges, árboc körül szolgálatot teljesítő matróznak, hanem olyan benyomást keltett, mint egy kapitány vagy hajótulajdonos, aki megszokta, hogy engedelmeskedjenek neki, mert különben odavág. A talyigás ember közölte velünk, hogy postakocsival érkezett reggel a György Király elé, ott kérdezősködött a part menti fogadók felől, és miután a miénket, mint fölteszem, dicsérték neki, és elmondták, milyen elhagyatott helyen áll, mind közül ezt választotta ki magának szállásul.

És ez hogy lehúzódjon minden, amit vendégünkről megtudhattunk. Nagyon hallgatag ember volt. Naphosszat kószált az öböl partján vagy a sziklákon, kezében egy sárgaréz messzelátóval; esténként pedig a vendégszoba sarkában gubbasztott a tűz mellett, rumot ivott szódával, igen erős keverést.

Legtöbbször nem is felelt, ha szóltak hozzá; csak hirtelen és nagy büszkén feltekintett, és olyat horkantott az orrán át, mint valami ködkürt. Mi pedig, a házunkba járó vendégekkel együtt, hamar megtanultuk, hogy békében kell hagynunk.

egy vörös folt az ajak közelében, hogy lehúzódjon

Mindennap, amint csavargásából megérkezett, megkérdezte, nem haladt-e erre az úton valamiféle tengerjáró ember. Kezdetben azt gondoltuk, hiányzik neki a magafajtájú emberek társasága, azért teszi fel ezt a kérdést; de végül is észrevettük, hogy inkább elkerülni akarja őket. Valahányszor egy tengerész botlott be a Benbow Admirálisba, ami olykor-olykor megtörtént, midőn az illető a parti úton Bristol felé tartott, a mi vendégünk előbb belesett rá a függönyös ajtón át, mielőtt a szobába lépett volna, és biztosak lehettünk benne, hogy ha ilyen ember van jelen, csendes lesz, mint az egér.

Énelőttem legalább egyáltalán nem titkolta a dolgot, sőt, bizonyos módon részt vettem a riadalmaiban. Egy nap félrevont, és minden hónap elsejére egy ezüst négypennyst ígért, ha "jól nyitva tartom a szemem, és mihelyt látok egy féllábú tengerjáró embert", abban a pillanatban tudatom vele. Hogy lehúzódjon gyakran megtörtént, hogy mikor elérkezett az elseje, és én jelentkeztem nála a béremért, csak rám horkantott az orrán keresztül, lesújtó tekintettel mért végig, de biztosra vehettem, hogy egy hét leforgása előtt meggondolja a dolgot, elhozza a négypennysemet, és megismétli parancsát, hogy figyeljem "a féllábú tengerjáró embert".

Talán nem is szükséges elmondanom, hogy ez az ember még álmaimban is üldözött. Viharos éjjeleken, mikor szél rázta a háznak mind a négy sarkát, harsogva verték a hullámok a partot és a szirteket, ezer alakban is láttam őt, ezer sátáni ábrázattal.

A lába olykor térdben volt levágva, máskor csípőből; majd szörnyszülöttként jelent meg, akinek sohasem volt több lába, mint egy, és az is a teste közepéből nőtt ki. A legborzalmasabb lidércnyomás volt látni, amint ugrálva rohan, és üldöz engem árkon-bokron át.

egy vörös folt az ajak közelében, hogy lehúzódjon

És mindent egybevetve, ugyancsak megszolgáltam a havi négy pennymet ezekkel az undorító látomásokkal. De bár ennyire féltem, ha csak gondoltam is a féllábú tengerjáró emberre, magától a kapitánytól sokkal kevésbé féltem, mint bárki más, aki elébe került. Voltak éjszakák, mikor jóval több szódás rumot ivott, mint amennyit a feje elbírt, és ilyenkor megesett, hogy csak ült, és az istentelen, régi, vad tengerésznótát dúdolta, senkivel sem törődve, de az is megtörtént, hogy mindenkinek rumot hozatott, és az egész reszkető társaságot mycosis és pikkelysömör kezelése kényszerítette, hogy hallgassa meg a történeteit, vagy kórussal kísérje az énekét Gyakran hallottam, mint rengett a ház a sok "Yo-ho-ho, meg egy üveg rum"-tól, míg az összes jelenlevők csatlakoztak az éneklőhöz, édes életükért reszketve, halálfélelemtől gyötrődve - és egyik hangosabban énekelt, mint a másik, csakhogy elkerülje a megjegyzést.

Mert a kapitány ezekben a rohamaiban a legveszélyesebb társaság volt, amelyet valaha is ismertünk: rá-ráütött egy vörös folt az ajak közelében az asztalra, hogy teljes csendet parancsoljon, dührohamot kapott egy föltett kérdésre, vagy azért, mert egyetlen kérdést sem intéztek hozzá, hát azt gondolta, hogy a társaság nem követi figyelemmel az elbeszélését.

Azt sem tűrté, hogy bárki elhagyja a fogadót, míg őt a sok italtól el nem fogta az álmosság, és fel nem botorkált a szobájába. De legjobban történetei rémítették meg az embereket.

Dr. Németh Tamás

Hajmeresztő történetek voltak ezek, akasztásról és vesszőfutásról, tengeri viharokról, egy vörös folt az ajak közelében Száraz Tortuga-szigetről, mindenféle gaztettekről és félelmetes helyekről a spanyol tengeren. Saját szavai után ítélve, a legelvetemültebb fickók között élhette le életét, akiket az Úristen valaha tengerre engedett; a kifejezései pedig, amelyekkel ezeket a történeteket előadta, a mi együgyű vidéki népségünket majdnem annyira megbotránkoztatták, mint a gonosztettek, melyeket elmesélt.

Apám mindig mondogatta, hogy a fogadónk tönkremegy, mert az emberek rövidesen elmaradnak tőlünk, hogy lehúzódjon fogják tűrni, hogy a kapitány zsarnokoskodjék fölöttük, rémítgesse őket, és mindannyiszor félelemtől reszketve kerüljenek ágyba. És én mégis azt hiszem, hogy vendégünk jelenléte inkább fellendítette a fogadónkat. Az emberek pillanatnyilag megrémültek, de mikor visszatekintettek e pillanatra, meglehetősen élvezték. Kellemes izgalmat nyújtott az egyhangú vidéki életben.

Sőt, volt egynéhány fiatalember, aki egyenesen azt játszotta, hogy csodálja őt, "valódi-tengeri medvé"-nek, "igazi sós hering"-nek nevezte, még más ilyen neveket is adott neki, és kijelentette: az ilyen emberek teszik Angliát félelmetessé a tengeren.

Valahogyan azonban mégiscsak ő volt az oka annak, hogy tönkrementünk. Mert hét hét után múlt el, majd hónap hónap után, s ő még mindig a nyakunkon ült, úgyhogy a pénze már régen teljesen elfogyott, és apám mégsem merte soha rászánni magát, hogy a többit követelje.

Ha mégis tett róla említést, a kapitány mindannyiszor ordításnak is hipnózis pikkelysömör kezelés vélemények horkantást hallatott az orrán át, és szegény apámat kinézte a szobából. Láttam egyszer, amint apám a kezét tördelte egy ilyen letorkolás után, és bizonyos vagyok benne, hogy az állandó izgalom és rémület nagymértékben siettette korai és szomorú halálát.

  1. R. L. STEVENSON: A KINCSES SZIGET
  2. Vörös pikkelyes foltok a hátán és a fején
  3. Teljes szövegű keresés A halak szervezete és életmódja A halak vízben élő, egész életükön át kopoltyúkkal lélekző, pikkelyes testű és páros, valamint páratlan úszókkal ellátott gerinces állatok.
  4. Az egyszerű válasz az, hogy nem.
  5. Latin név: Lithophyllum racemus Leírás: A cm átmérőjű gumócskákat számos dudor borítja.
  6. Dr. Németh Tamás fül-orr-gégész szakorvos, főigazgató bemutatkozása

A kapitány egész idő alatt, amíg csak nálunk élt, soha nem változtatta ruházatát, kivéve, hogy egyszer néhány pár harisnyát vásárolt egy házalótól. Attól kezdve, hogy kalapkarimája egy helyütt kifoszlott, lógni hagyta, noha szeles időben bizonyosan nagyon zavarta.

Jól emlékszem, milyen volt a kabátja, melyet emeleti szobájában maga szokott megfoltozni, és mely végül már nem is volt más, mint folt hátán folt. Soha nem írt levelet, nem is kapott soha, és nem állt szóba senkivel, kivéve a szomszédokat, azokkal is többnyire csak akkor, ha részeg volt a rumtól. Hatalmas matrózládáját egyikünk sem látta soha nyitva. Egyetlenegyszer keresztezték hogy lehúzódjon az útját, ez már a vége felé történt, midőn szegény apámon már nagyon erőt vett a betegsége, mely később elvitte.

Livesey doktor egy délután későn érkezett, hogy betegét megtekintse: egy kis vacsorát kapott anyámtól, aztán bement a vendégszobába, hogy elszívja a pipáját, míg a lovát le nem hozzák a tanyáról, mert nekünk az öreg Benbowban nem volt istállónk. Én követtem, és emlékszem, hogy megjegyeztem az ellentétet, mennyire elütött a tiszta, mosolygós arcú orvos, hófehér hajporos parókájával, ragyogó fekete szemével és kellemes modorával a bárdolatlan falusiaktól, és főképp attól a mi mocskos, nehézkes, harsogó, madárijesztő kalózunktól, aki már jó sok rumot ivott, és karját szétterpesztette az asztalon.

Egyszerre csak rágyújtott - már tudniillik a kapitány - az ő örökös nótájára: Heten a halott ládáján - Yo-ho-ho, meg egy üveg rum! A többit megölte a rum s a sátán - Yo-ho-ho, meg egy üveg rum! Eleinte úgy képzeltem, hogy a "halott ládája" nem más, mint az ő útiládája, fent az elülső szobában, és ez a gondolat rémlátásaimban összekapcsolódott a féllábú tengerjáró ember képével. De azóta régen fölhagytunk vele, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítsunk ennek az éneknek.

Azon az estén sem volt már új senki számára, pikkelysömör kezelése vörös bodzával Livesey doktort, és őrá, amint észrevettem, egyáltalán nem gyakorolt kellemes hatást, mert egy pillanatra nagyon mérgesen tekintett fel, mielőtt folytatta volna beszédét, amelyet az öreg Taylorhoz, a kertészhez intézett, akinek új orvosságot ajánlott a csúza ellen.

Közben a kapitány fokozatosan belemelegedett a saját énekébe, és végül kezével maga elé csapott az asztalra, azon a módon, melyről mindnyájan tudtuk, hogy erélyes gyógyszerek pikkelysömörhöz parancsol. Nyomban elnémult minden hang, csak Livesey doktoré nem, ő tovább beszélt, tisztán és hogy lehúzódjon, mint addig is, és egy-két szó után mindig nagyot szippantott a pipájából. A kapitány egy darabig rámeredt, aztán újra az asztalra csapott, még keményebben nézett az orvosra, s végül gyalázatos, aljas káromkodásba tört ki: - Csönd, ott lenn, a fedélközön!

A vén egy vörös folt az ajak közelében dühe rettenetes volt. Fölpattant, előrántotta és kinyitotta a matrózbicskáját, így nyitva egyensúlyozta a tenyerén, és azzal fenyegette a doktort, hogy falhoz szegezi.

A doktor még csak meg sem mozdult. Úgy beszélt hozzá, mint az előbb, a vállán keresztül, és ugyanazon a hangon: kissé hangosan, hogy az egész szoba meghallhassa, de azért tökéletes és szilárd nyugalommal: - Ha rögtön el nem teszi azt a kést a zsebébe, becsületemre ígérem, hogy a legközelebbi esküdtszéki tárgyalás után lógni fog.

Ezt egy pillantásokkal vívott párbaj követte; de a kapitány hamarosan alulmaradt, eltette fegyverét, és újra elfoglalta helyét, morogva, mint egy megvert kutya.

Miért jelennek meg a vörös foltok a szemek alatt? - Gyulladás November

Én nemcsak orvos vagyok, hanem hatósági személy is, és ha csak leheletnyi panaszt hallok is maga ellen, ha csak egy olyan gorombaságért is, mint a ma esti, hatékony eszközökhöz fogok folyamodni, hogy letartóztassam, és kiseprűztessem innen.

Ennyi elég. Kisvártatva az ajtó elé vezették Livesey doktor lovát, és a doktor elvágtatott. De a kapitány békén maradt ezen az estén, és még sok estén ezután. Keserves, hideg telünk volt, hosszú, kemény fagyokkal és erős szélviharokkal. Kezdettől fogva tudtuk, hogy szegény apám aligha fogja megérni a tavaszt.

Kedves Balázs! Üdv: fülészorvos

Egészsége napról napra jobban hanyatlott, s anyámnak meg nekem kellett vezetnünk az egész fogadót. Éppen elég dolgunk akadt, s így nem törődtünk túl sokat kellemetlen vendégünkkel. Egy januári reggelen történt, nagyon korán - csípős, fagyos reggelen. Az öböl egész szürke volt a dértől, a hullám lágyan csapdosta a köveket, a nap még alacsonyan állt, éppen hogy érintette a dombok tetejét, és messze ragyogott a tenger felé.

A kapitány a szokottnál korábban ébredt, és kiment a partra; rövid kardja a kopott kék kabát széles szárnyai alatt ideoda lengett, réz messzelátóját a hóna alá vette, kalapját hátracsapta a fején.

Emlékszem, a lehelete füstként szállt a nyomában, amint lépegetett, és az utolsó hang, amit hallottam tőle, mikor a nagy szikla mellett befordult, egy hangos, méltatlankodó horkantás volt, mintha még mindig Livesey doktor járna az eszében. Egyszóval, anyám fönt foglalatoskodott apámnál, én pedig a reggelizőasztalt terítettem meg a kapitány visszaérkezésére, amikor kinyílt a vendégszoba ajtaja, és egy ember lépett be, akit azelőtt sohasem láttam.

Sápadt, viaszképű teremtés volt, bal kezének két ujja hiányzott, és bár kardot viselt, nemigen keltette harcos benyomását. Mindig nyitott szemmel lestem már a tengerjáró embereket, akár hogy lehúzódjon, akár kétlábúak voltak, de emlékszem, hogy ez az ember zavarba hozott. Nem volt olyan, mint a tengerészek, és valahogyan mégis a tenger leheletét árasztotta.

A halak szervezete és életmódja

Megkérdeztem, mivel lehetek szolgálatára, és ő azt mondta, rumot kér; de mikor kifelé mentem a szobából az italért, az asztal szélére ült, és intett, hogy lépjek közelebb. Veszteg maradtam ott, ahol voltam, asztalkendőmmel a kezemben: - Gyere ide, fiacskám - mondja - gyere közelebb hozzám. Egy lépéssel közelebb mentem. Azt mondtam, nem ismerem az ő Bill cimboráját, és ez az asztal egy úré, aki nálunk lakik, és akit mi kapitánynak szólítunk.

Kardvágás van az egyik orcáján, és szörnyen kellemes modora van az én Bill cimborámnak, különösen, hogyha be van rúgva. De hát föltesszük, bizonyításképpen, hogy a ti kapitányotoknak egy kardvágás van az egyik orcáján, és - engedelmeddel - azt is föltételezzük, hogy ez a jobb orcája.

Ah, rendben van.

egy vörös folt az ajak közelében, hogy lehúzódjon

Megmondtam, amit megmondtam. No hát itthon van-e az én Bill cimborám? Megmondtam neki, hogy kiment sétálni. Merre indult el? És mikor megmutattam neki a sziklát, és elmondtam, hogy valószínűleg merre tér vissza a kapitány, és milyen időtájban, és még egynéhány kérdésére megfeleltem, akkor így szólt: - Ah, akkor hát úgy megörül majd nekem az én Bill cimborám, mint az itókának.

De az exacerbált pikkelysömör kezelése arckifejezése, míg ezeket a szavakat mondta, egyáltalán nem volt biztató, és megvolt az okom rá, hogy azt higgyem, az idegen téved, még akkor is, ha komolyan gondolta, amit mondott.

De hát ez nem az én dolgom, gondoltam, és különben is, igazán nehéz volt tudnom, mitévő legyek. Az idegen egy darabig az ajtó körül ólálkodott bent a szobában; megvizsgálva minden zugot, mint az egerésző macska. Egyszer magam is kinéztem az országútra, de ő azonnal visszahívott, és mivel nem engedelmeskedtem elég gyorsan a szeszélyéhez képest, szörnyűségesen eltorzult a viaszos képe, és olyan átkozódás kíséretében parancsolt vissza, hogy ijedtemben ugrottam egyet.

Amint újra mellette voltam, megint visszatért előbbi, félig hogy lehúzódjon, félig gúnyos modorához, vállamra veregetett, azt mondta, derék fiú enterosgel pikkelysömör kezelésére, és hogy ő egészen megszeretett. De a nagy próba a fiúk számára a fegyelem, fiacskám Ha te együtt hajóztál volna Billlel, akkor sohasem várnád, hogy kétszer szóljanak rád, nem bizony.